Pókerszabályok I.

Vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb kártyajátéknak számít a világon a póker. „A póker a kártyajátékok olyan fenegyereke, hogy a különböző forrásmunkák még születésének körülményében sem képesek megegyezni” – fogalmazott Szurdi András a Pókerkönyv kezdőknek és haladóknak című könyvében. 


A játék neve valószínűleg a francia poque-ra vezethető vissza, ami a német pochenből eredeztethető. John Scarne az Encyclopdia of Games könyvében azt állítja: a játék abból a poke szóból ered, amit az amerikai zsebtolvajok használtak a pénztárca szó kifejezésére.
De ez nem azt jelenti, hogy előtte nem játszhatták más elnevezéssel. Például Perzsiában manapág is közkedvelt játék az as-nas, ami a New Orleans-i francia tengerészek közreműködésével juthatott el Európába, ahol más játékokkal keveredve alakulhatott ki a póker. 

Az angol bragg-gel és a francia reneszánsz primero-val is rokonítható, utána alakult ki a mai formája. Írásos dokumentumként Joseph Crowell angol színészre szokás hivatkozni, ugyanis ő írta le elsőként azt: hogyan játszott a 20 kártyás paklival 1829-ben, az Egyesült Államokban, New Orleans-ban. 

Könyvben először Jonathan Green An Exposure Gambling Artsa és Miseriese (1843) munkájában lehet olvasni róla. A szerző részletesen leírta, miként terjedt el a játék a Mississippitől az egész nyugati parton. Itt is egyértelműsítik, hogy a hajós legények sokat tettek a póker népszerűsítéséért.

A póker históriája összekuszálódott az amerikai, vadnyugati legendák történetével. A hamisjátékosokkal nem kivételeztek, csúnyán megbüntették: kíméletet nem ismerve felakasztották őket a fákra elrettentetésül, és a tartozásokat behajtották, ha kellett, fegyveresek bevetésével.
S ha már a legendáknál tartunk, akkor kihagyhatatlan a dead man’s hand, magyarul  a halott ember lapja. Ez Wild Bill Hickok nevéhez kötődik. A marsall olyan összetűzésbe került, ami után el kellett hagynia az otthonát azonnal. Ahogy mondani szokás, minden volt, csak akasztott ember nem. Volt felderítő, indiánvadász és postakocsit is hajtott. Amikor 1876-ban Deadwood-ben pókerezett, egy ász nyolcas párt tartott a kezében, amikor agyonlőtték. Ma ezt a sorozatot hívják dead man’s hand-nek, a halott ember lapjának, ami nem hoz szerencsét. A hírhedt pókerpartik helyszínei a kocsmákban voltak. Mígnem több olyan törvényt hoztak, amivel igyekeztek legális mederben tartani a kétes hírű játszmákat.

A XIX. és a XX. század fordulóján két alapvető formája alakult ki a pókernek: az 52 lapos pakliból osztott, egycserés hagyományos, valamint a stud (nyitott) póker. Európában olyan változata is elterjedt, amelyben 32 lapos paklival játsszák a pókert. A játék idővel az Egyesült Államokból az amerikai katonák hathatós közreműködésével jutott el  Ázsiába is.